A tanácselnök ekkor még nem érzékeli, vagy munkatársai nem tudják számára megvilágítani, -vagy maguk sem látják- milyen változásokat okoz majd a belső vagy Dunakanyar körút későbbi megépülése. Mennyire töri meg a jól kimunkált célt „a sugár irányban fejlődő város” elképzelést. A körút következménye, hogy nyugat-keleti átjárás megnehezülése miatt csak részben valósulhat meg „a város központjához alközpontok, rendszere kapcsolódik.” cél is. Igaz a BKV vagy fogalmazzunk érthetőbben a HÉV állomás környékére csúsznak át a városközponti funkciók és a régi városközpont, a Fő tér szinte kizárólag csak turisztikai feladatot szolgál majd napjainkban. A Felszabadulás lakótelep, ma Püspökmajor, a körút miatt kissé szegregálódik majd a városközponttól, és mára inkább elkülönülten, mint központ-alközpont alá és mellérendeltségi viszonyban látja alközponti funkcióját. A Vasvári lakótelep és Ízbég meg csak legfeljebb lélekben alközpont ma még.

De gondolat és a tapasztalat hasznos lehetne ma is. Ugyanis az a nyolc milliárd, amelyet nem is oly soká – én hiszek benne és érzékelem a lehetőségét- a városközponti rekonstrukció és művészeti negyed címmel Szentendre befogad és beépít majd, szükségesség tenné, hogy a város vezetése ne csak partikuláris építész-szakmai kérdésként fogja fel a városfejlesztést, és a testületi üléseket főként arra használjuk, hogy döntsünk kötelezőnek ható gyakran ál-kérdésekről és a jogászok által a biztosíték biztosítékát adó ügyekről, hanem valóban városfejlesztési kérdések legyenek napirenden. Már csak azért is, mert ez az a dolog amelyben, minden mindennel összefügg. És csak egy módja van a jó megoldás megtalálásának, a város közakarat, konszenzus kialakítása és nem csak deklarálása annak, milyen is lesz a 21. századi Szentendre. És ez bármennyire is nem látszik annak, elsősorban nem építészeti kérdés és probléma.

Értem én, ez elvont problémának, feladatnak látszik, és a dolog nem könnyen emészthető, kommunikálható. De ha 1958 és 62 között egy Sziráki nevű tanácselnök hetente megjelent cikkeivel és városfejlesztési ankétok sorozatával el tudta hitetni a város lakosságával, hogy van olyan, hogy turizmus, és ez fontos lesz majd Szentendrének és, hogy a kultúra nem csak úri passzió, hanem a legjobb városmarketing is, sok egyéb haszna mellett, akkor ma, amikor ezernyi eszköz áll a városvezetők rendelkezésére, álproblémákkal, városkönyvvel és zöld számmal, tanácstagi fórum-színvonalú drukker-ankétokkal nem jutunk el az áhított célhoz.

A városfejlesztés és a városvezetés intellektuális munka is. Persze nem vagyok naiv, hogy ne tudnám, hogy az időben betömött kátyú nagyon fontos és választásokon többet hozhat, mint bármily szellemi teljesítmény. De legyünk már annyira hagyománytisztelők, és legyen önbecsülésünk is, és a mai városvezetők előtt inkább lebegjen példaként Antolik Arnold, Sziráki, Szini vagy Marosvölgyi, mint Bánhegyi, dr. nemes Petheő vagy Tibel teljesítménye példaként.