 |
A minap Tóth Lajossal beszélgettem a Kedves presszó utcai teraszán. Természetesen a hálátlan városról volt szó, amely nem támogatja kellően csak évi két millióval a remek kézilabda klubot, pedig mennyi hírnevet hoznak a városnak. A dolog bizonyosan így van, és abban sem kételkedem, hogy Lajos polgármester ismerősei szerte e hazában elcsodálkoznak ha vele beszélnek, hogy milyen keveset áldoz Szentendre a Sportra. De van valami bibi is szerintem. Önök között is vannak bizonyosan, akik emlékeznek még azokra a plakátokra, amelyeket központilag nyomtattak és kézzel töltöttek ki. Ezekről tudtuk annak idején, hogy kivel játszik vasárnap az ETI, vagy az Építők futballcsapata. De hát akkor a hírhez csupán annyi kellett, hogy kitettél egy-egy papírt a három városi hirdetőhengerre és öt percen belül egész Szentendre tudott róla.
Ma meg, internet, tévék, rádiók, ezernyi színes hirdetés, plakát táblák százféle színnel ordítják arcodba sokfajta információt. Ezek erdejében honnan lehet megtudni, hogy a SZENTENDRE KÉZILABDA CLUB van, mikor vannak edzések, kik a legjobbak, kik ők valójában az életben, milyen eredményeik vannak stb. ha senki nem adja közhírré? Van ugyan egy statikus honlapjuk, olyan mint kétszersült, száraz, unalmas és statisztikai jellegű, amiben semmi báj, kellem, érdekesség, személyesség és ami a legfontosabb interaktivitás. Akit róla el lehet érni, ha jól vettem ki az egyik Gallai fiú, de ő sem nem edző, sem nem elnök. Utóbbiak merev tablóképen néznek ránk, mintha a Vörös Október Szocialista brigád tablóját látnánk 1970-ben. Nekem itt a bajom.
Ugyanis nem lehet, úgy tenni, mintha még mindig 1970 lenne. Mert az itt olvasható bemutatkozó szöveg, hogy "A Szentendre KC azon kevés csapatok egyike, aki 14 éve folyamatosan fejlődik. A város és környékének tehetségeire támaszkodva és a régió támogatását felhasználva évek óta a világ élvonalába tartozó magyar kézilabda sport figyelemreméltó tagja. Ehhez a Szentendre KC a nehezebb, ám szakmailag megalapozott utat választja, hogy saját nevelésű játékosokkal biztosítja az utánpótlást. Fő célunk rövid távon ebben a mezőnyben előre lépni, 2 éven belül az elsők között lenni és 3 év távlatában felkerülni az NB I osztályba." etc, olyan hogy második sornál otthegyom. Hát az urak nem tudják, hogy az iwi-en ma 5057-en vannak szentendreiek, nagy többségében fiatalok? Miért nem tudhatják ők, nagy sikereinket? Van ilyen topic? Azután, sem edzővel, sem vezetővel sem játékossal nem lehet szót, pontosabban emilt váltani, a web kettőről nem is beszélve. Így körülbelül annyira mai az információ áramlás, mint iskoláink egy részében, ahol sem az osztályfőnöknek, sem a tanárok egy részének nincs fenn emil címe, mintha még a hetvenes éveket írnánk Mongóliában.
Az internet már nem választás kérdése és nem is kisdobos napló, hanem kötelezően elkerülhetetlen kommunikáció, sajnos. Még akkor is, ha "az egészséges életmódról lehet üres szólamokat gyártani, előadásokat tartani, de semmi nem érhet fel egy jó kis izzadságszagú kosár-, vagy futballmeccsel. Márpedig Szentendre nem csak a művészetek városa, hanem a sporté is. Még ha ez egyelőre nem is látszik." Ha ez a kommunikációs gyakorlat marad, egy része nem is fog.
| a lap tetejére |